Etraveleria

Ha egy festő meg szeretné örökíteni vásznán Dél-Olaszországot, akkor számtalan színt kellene kikevernie a palettáján: a kék ezer árnyalatát, hogy megfesse a tengert és az eget; élénk narancssárgát és pirosat a hajnalokhoz és naplementékhez; különböző fehéreket, szürkéket és sárgákat a sziklák, szirtek és homokos partok felidézéséhez; és  a zöld elképzelhetetlenül gazdag változatait  a rétek, a hegyek és az erdők hangulatának  visszaadásához. Ebben a tájban, egy kicsit elrejtve, egy kicsit elfelejtve, kis és nagy tavak húzódnak.

A nagy nemzetközi turistaútvonalak nem veszik figyelembe, hogy Dél-Olaszország és a két nagy sziget gazdag természete milyen titkot rejt kincsesládikójában. Ezeket a kincseket is érdemes felfedezni.

A délvidék kis és nagy tavairól van szó, melyek számtalan és változatos tájakon terülnek el. Az itt fekvő tavak kiterjedése nem hasonlítható az Alpok és Előalpok medencéihez, mindennek ellenére sok érdekességgel örvendeztetik meg a látogatót. Mint például Puglia legészakibb részén, a Gargano-földnyúlvány közelében lévő két tó.

Lesina-tó

A Lesináról és a Varanóról van szó,víztükrük összemosódik a tengerrel és ezzel szimbiózisban él.

Vizük sós, mert állandóan keveredik a tengervízzel: a tómedencék és az Adriai-tenger csatornákon keresztül vannak összeköttetésben, így fantasztikus természeti környezetet hoztak létre.

A kettő közül a Lago di Varano a nagyobb, mely a természetes módon keletkezett olasz tavak között is előkelő helyet foglal el kiterjedése miatt.

Varano-tó

A Lesina-tavat a tengertől csak egy szűk, fenyőerdő és strandok borította földnyelv választja el: mögötte sűrű erdő fedi a hegyek lejtőit és pár kilométert megtéve már ezer méter magasságban vagyunk.

Történelem, őskor, legenda és mítosz: gyakran a déli területeket ez a fantasztikus dicsfény veszi körül, mely mindent más színben tüntet fel és ahol az idő megállni látszik. Az archeológiai és a mitológiai történetek összefonódnak és meglepő  meséket eredményeznek. Így van ez a Nápolytól nem messze, Cumában elterülő Lago di Averno esetében is. Az itt lakók azt hitték, hogy óriások hazája ez a víz, akik Gea ( föld) és Urano (ég) frigyéből születtek; azt is mesélték róla, hogy a pokol kapuja itt vezet, illetve ez a barlanglakó kimmerek hazája, akik a napfénytől elrejtőzve éltek. Talán ez a magyarázata annak  a hiedelemnek, hogy a tavat feneketlennek gondolták.

Averno-tó

Nem minden déli tó mesél régi legendákról. Gyakran igazi, nyugalmat árasztó gyöngyszemekkel találjuk szembe magunkat. Ez vonatkozik egy másik, campaniai vízre, a Matese-tóra, mely az Appenninek ezer méter magasságában, Molise tartomány közelében tükrözi az elvonuló fellegeket; vagypedig ha dél felé megyünk, Melfi közelében a Monticchio két tava a Vulture-hegy zordzöldjében gyöngyszemként csillog- ez a hegy a déli Appenninek egyik legősibb vulkánja.

Monticchio- tó

A vizen tavirózsák lebegnek, míg a parton megcsodálhatjuk a tűzsárga virágos rekettyét és a nápolyi egérát, mely kis tölcséralakú gyümölcsöt hoz, míg a környező hegyoldalakat sűrű gesztenyefaerdő borítja.

Olasz tóvidéki barangolásaim egy kis szicíliai tóval fejezem be: a Lago di Pergusával, mely a sziget egyik ritka természetes víztükre: Ennától tíz kilométerre, Szicília középső részén nyúlik el. A legenda úgy tartja, hogy az eukaliptusz ligetek és a tobozoserdők között a túlvilág istene, Plutone itt rabolta el Prosperinát.

Pozzillo-tó

Közép-Olaszország tavai Toscana, Umbria és Lazio között hihetetlen történéseknek adtak otthont: az ókor nagy történelmének, a rejtélyes etruszkoknak és a világhódító rómaiaknak. A középkori uralkodók és a reneszánsz nagy családjai is itt éltek és hagytak magukról történelmi emlékeket az olasz félsziget szívében.

Valaki már megszámolta, hogy a természetben a zöldnek hány árnyalata létezik? És a pirosnak, a barnának, a narancssárgának? Az umbriai Trasimeno  vidéke a színek hazája: ott bármelyik  megtalálható a virágpártákban, a dombok lankáin, a megművelt mezőkön, az erdőkben és a tó csendes vízén.

A felhőpaletta itt a kankalin halványsárgájától a vizililiom élénksárgájáig, a sombogyó pirosától a liliom narancssárgájáig mindennel rendelkezik.

A botanika kedvelői  is igazi paradicsomra találhatnak. A madárlesők gazdag élménnyel térhetnek haza. A Transimeno-tó otthont ad majd minden, Európában honos vadkacsa fajtának. Nem nehéz kormorán családokat meglesni, ahogy vízre szállnak, míg a barna kánya rejtve várja étkét.

Más madárfaj is megfigyelhető itt, a szürke gémtől a vöcsögig és a halászmartinig (akit a helyiek csak “szép zöld”-nek hívnak).

Aki szerencsés, az kilesheti, hogy a halászsólyom miként bukik a víz alá. A tavat egy sík partvidék és lankás dombok veszik körül, ahol az erdőket napraforgó-és kukoricatáblák, szőlőhegyek és olajligetek váltják.

A vidék lakói mezőgazdasággal foglalkoznak, de említést érdemel a kézművesipar is, mert itt készülnek az Isola Maggiore híres csipkéi, a kerámia-, a réz- és kovácsoltvas tárgyak.

Ezen a környéken az élet nyugodtan telik, a természet és a modern világ teljes összhangjában, bár a régi világ elhaló hangait és ritmusait a ma valósága váltotta fel.

A tó környékét gyalog vagy lóháton is be lehet járni és felfedezni a középkor még jelen lévő nyomait.

A kastélyok és a régi városkák látogatása után a turista csendes erdőkre bukkan és a dombok tetejéről a szemet a víz és a farengeteg látványa pihenteti.